Kovásznán a Körösi Csoma Sándor napok keretében nyílik 2011.április 15.-én 18 órakor a Városi Képtárban a Csoma Kiállítás. A kiállítás keretében megtekinthető B. Laborcz Flóra és Benedek József tiszteletbeli meghívottaknak tárlata.
Csoma konferencia került megrendezésre Kovásznán. Történész, nyelvtudós professzorok, lelkészek előadásai Erdélyből, Magyarországról és a különböző országokból, többek közt Indiából, Körösi Csoma Sándor élet útját , magyarság kutatásával kapcsolatos életművét elemezték. Istentisztelettel zárult a rendezvény Körösi Csoma Sándor szülőfalujában Csomakörösön. A rendezvényhez kapcsolódott a Csoma képzőművészeti kiállítás. Ennek keretében nyílt meg B. Laborcz Flóra és Benedek József tiszteletbeli meghívottak augusztus 15-ig megtekinthető tárlata. A Csoma kiállításhoz kapcsolódó szimpóziumon B. Laborcz Flóra Időspirál címmel tartott előadást, a kiállításon bemutatott művei kialakulásának, azok megalkotásának folyamatait elemezve.
Dombormű avatás a Laborcz Ferenc Általános Iskolában,2011. április 11.
A Laborcz Ferenc Általános Iskolában ( Budapest XVII. kerület, Ferihegyi út 115 )
a Laborcz Napok keretében felavatták az iskola névadójának domborművét.
A domborművet B. Laborcz Flóra Ferenczy Noémi díjas ötvös - szobrászművész készítette és adományozta az iskolának.
Tisztelt Jelenlévők, Tisztelt Alpolgármester Úr, Tisztelt Igazgató Asszony, Tisztelt Tanárok, Tisztelt Szülők, Tisztelt Tanulók!
Jelentős társadalmi, politikai eseményeknek, történelmi személyiségeknek emléktáblát szokás állítani. Annak érdekében, hogy méltó módon, színvonalon történjen a megemlékezés, művészi értéket is képviseljen az, szobrászművész, készíti általában azokat.
Ez a B. Laborcz Flóra által készített emléktábla, méltó emléket állít egy szobrászművésznek, az iskola névadójának Laborcz Ferencnek. Amikor egy olyan szobrászművésznek állítunk emléket, aki egy értékes életművet hagyott maga után, a szobrászat értékeinek állítunk egyúttal emléket. Sok évszázados, sok évezredes tevékenység által létrehozott értékeknek.
a Laborcz Napok keretében felavatták az iskola névadójának domborművét.
A domborművet B. Laborcz Flóra Ferenczy Noémi díjas ötvös - szobrászművész készítette és adományozta az iskolának.
Tisztelt Jelenlévők, Tisztelt Alpolgármester Úr, Tisztelt Igazgató Asszony, Tisztelt Tanárok, Tisztelt Szülők, Tisztelt Tanulók!
Jelentős társadalmi, politikai eseményeknek, történelmi személyiségeknek emléktáblát szokás állítani. Annak érdekében, hogy méltó módon, színvonalon történjen a megemlékezés, művészi értéket is képviseljen az, szobrászművész, készíti általában azokat.
Ez a B. Laborcz Flóra által készített emléktábla, méltó emléket állít egy szobrászművésznek, az iskola névadójának Laborcz Ferencnek. Amikor egy olyan szobrászművésznek állítunk emléket, aki egy értékes életművet hagyott maga után, a szobrászat értékeinek állítunk egyúttal emléket. Sok évszázados, sok évezredes tevékenység által létrehozott értékeknek.
Magyar Fémművészeti kiállítás nyílik 2010 dec. 18.-án 17 órakor a B.L.Teremben
Kokas Nikolett
"Tisztelettel köszöntök mindenkit!
A művészek egyszeri és megismételhetetlen belső erőknek, érzéseknek,
benyomásoknak engedelmeskedve alkotják műveiket. Ugyanígy van ez a
alkotásokkal kapcsolatos gondolatokkal is. Amikor megnéztem a kiállított
anyagot és hazamentem, lejegyzeteltem magamnak a gondolataimat, amiket
most Önökkel is szeretnék megosztani.
Az első dolog, ami eszembe jutott a művek kapcsán a szabadság. Azt gondolom,hogy éppen a szabadság a művészetben az egyik legnagyszerűbb dolog. A határok átlépése, a szabad ki-be járás egyik művészi területből a másikba.
Kilépve a mindennapi időből, térből, világot látni, új témákat és technikákat megismerni – mindez a művészek számára kifogyhatatlan inspirációt jelent.
A kíváncsiság, a megnyílás, a felfedezés vágya és az egyetemesség iránti
igény természetes ösztön. Valójában nincs semmilyen határ, amely falak közé
zárhatná a kibontakozni kívánó alkotói világot. Erre bizonyíték ez a kiállítás is, ahol technikák és stílusok széles skáláját vonultatják föl a művészek, az ékszertől a szobrászati alkotásokon át az egyik legősibb kézműves mesterségig, a kovácsolásig.
A másik dolog, ami eszembe jutott, a tradíció és a megújulás lehetősége a
művészetben. A gondolatok, amelyek egy alkotó embert foglalkoztatnak,
azok az emberiség több ezer éves történetének visszatérő érzései, gondolatai,problémái, csak a kifejezési forma változik, amellyel az adott kor számára mindezt láthatóvá, megérezhetővé akarják tenni.
"Tisztelettel köszöntök mindenkit!
A művészek egyszeri és megismételhetetlen belső erőknek, érzéseknek,
benyomásoknak engedelmeskedve alkotják műveiket. Ugyanígy van ez a
alkotásokkal kapcsolatos gondolatokkal is. Amikor megnéztem a kiállított
anyagot és hazamentem, lejegyzeteltem magamnak a gondolataimat, amiket
most Önökkel is szeretnék megosztani.
Az első dolog, ami eszembe jutott a művek kapcsán a szabadság. Azt gondolom,hogy éppen a szabadság a művészetben az egyik legnagyszerűbb dolog. A határok átlépése, a szabad ki-be járás egyik művészi területből a másikba.
Kilépve a mindennapi időből, térből, világot látni, új témákat és technikákat megismerni – mindez a művészek számára kifogyhatatlan inspirációt jelent.
A kíváncsiság, a megnyílás, a felfedezés vágya és az egyetemesség iránti
igény természetes ösztön. Valójában nincs semmilyen határ, amely falak közé
zárhatná a kibontakozni kívánó alkotói világot. Erre bizonyíték ez a kiállítás is, ahol technikák és stílusok széles skáláját vonultatják föl a művészek, az ékszertől a szobrászati alkotásokon át az egyik legősibb kézműves mesterségig, a kovácsolásig.
A másik dolog, ami eszembe jutott, a tradíció és a megújulás lehetősége a
művészetben. A gondolatok, amelyek egy alkotó embert foglalkoztatnak,
azok az emberiség több ezer éves történetének visszatérő érzései, gondolatai,problémái, csak a kifejezési forma változik, amellyel az adott kor számára mindezt láthatóvá, megérezhetővé akarják tenni.
Renée Művészeti Társaság JEL-KÉPEK című kiállítása, 2010. november 27
A B.L.TEREMBEN 2010. november 27.-én szombaton 17 órakor nyílik a Renée Művészeti Társaság jubileumi, XV. RENÉE képző- és iparművészeti rendezvénye JEL-KÉPEK című kiállítása.
Bevezetőt mond: FOHSZ TIVADAR alpolgármester , megnyitja: professor emeritus FEKETE GYÖRGY akadémikus, a tárlatot rendezte B. LABORCZ FLÓRA.
Kiállító művészek: BENEDEK JÓZSEF, BÉSZABÓ ANDRÁS, JENEY JUDIT, KELEMEN KATA, KOPÓCSY JUDIT, B. LABORCZ FLÓRA, SZEMEREKÍ TERÉZ, SZÉLES JUDIT, SZÉKELYI KATALIN, KELECSÉNYI CSILLA, RABIE M. HADIE, VETŐ MÁRTA.
A jelen kiállítás a szellemi-, lelki-, érzelmi valóságunkat, alkotók által megfogalmazott jelképeit, azok összefüggéseit érzékeltető művek bemutatását szolgálja. A tárlat december 12.-ig tekinthető meg, cím: Budapest XVII. Rákoshegy, Bél Mátyás u. 41.
A program keretében december 9. -én csütörtökön 10.30 órai kezdettel SZIMPÓZIUM lesz.
Művészeti alkotótevékenység, művészetelmélet és közművelődés háromszögének aktuális kérdései címmel, meghívott előadók részvételével.
MŰVÉSZETI LÉT XVII.
Budapesti művészeti szervezetek lapja 2011. február
Átlátások – kiállítás és szimpózium a B.L. Teremben
Az Átlátások című képzőművészeti kiállítás tekinthető meg a Budapest XVII. kerületi B.L. Teremben (Rákoshegy, Bél Mátyás u. 41.), az eredetileg meghirdetett időponttól eltérően, március 26.-ig.
A magyar képzőművészet sokoldalú értékeit szemlélteti a kiállítás. Megtekinthetők fénnyel festett művek, kinetikus fény–tér installációk, légies térszobrok. Határokon túli neves képzőművészek, többek közt az erdélyi gyergyószárhegyi valamint a marosvásárhelyi Bolyai alkotótáborok alapító művészeinek, helyi (XVII. kerületi) művészeti társaságok és egyesületeknek, valamint a Nemzetközi Kepes Társaság tagjainak művei. Olyan művészek alkotásai láthatóak, akiknek művészete egy adott földrajzi hely, annak szellemi hagyományaival, a természettel való kapcsolatban bontakozott ki, valamint olyanoké, akik a vizuális látványban a legfrissebb optikai, elektronikai eredményeket konkretizálják. A tárlathoz kapcsolódóan március 21.-én Átlátások címmel szimpózium kerül megrendezésre.
MŰVÉSZETI LÉT XVII.
Budapesti művészeti szervezetek lapja 2010. december
Szimpózium a B.L.Teremben
A Renée Művészeti Társaság és a B.L.Terem a XV. Renée kiállításához kapcsolódva december 9-én 10.30 órai kezdettel Képzőművészeti alkotótevékenység, művészetelmélet és közművelődés háromszögének aktuális kérdései címmel szimpóziumot indít. A szervezők képző- és iparművészek, műtörténészek és művelődés terén dolgozók jelentkezését várják. A résztvevők saját tevékenységükhöz tartozóan, annak szemszögéből kifejtve a témát tartanának előadást a szervezők elképzelése szerint, amit emailon is el lehet küldeni maximum 2-3 oldal terjedelemben. A programban a december a december 7.-ig visszajelentkezők előadásai szerepelnek. Tervek szerint maximum 4-5 előadással kiadvány készül, az előadások szerzői honoráriumban (5000 Ft./oldal, 10-es karakterrel) részesülnek.
A szervezők
MŰVÉSZETI LÉT XVII.
Budapesti művészeti szervezetek lapja 2010. október
Gyergyószárhegyen került megrendezésre 2010. október 11. és 20. között a „Klasszikusok Szárhegyen”’ című alkotótábor. A 36 évvel ezelőtt létrehozott művésztelep alapítói és meghívott alkotóművészek vettek részt a rendezvényen, akik az elmúlt évtizedek során az alkotó táborok résztvevői voltak, műveikkel gazdagítva az telep képzőművészeti gyűjteményét.
V. Szabadtéri szobor kiállítás megnyitója a B. L. Terem kertjében
2010. szeptember 9.-én a B.L. Terem kertjében nyílt meg az V. Szabadtéri szobor című kiállítás olyan művek bemutatásával, melyek a szervezők szerint a műfajban a jelenkori szobrászat legjelentősebb értékei közé tartoznak, megfelelően kialakított környezetben, köz- vagy magán területeken is felállíthatóak, egy adott hely szellemi magját, fókuszát képezhetik.
Közülük Laborcz Ferenc Vonulat című alkotása négy évtizedig állt Szolnok város egyik közterén, ahova visszakerül majd, a megrongálódás utáni fel újítás követően. A kiállítást Dr. Beke László művészettörténész nyitotta meg és elemezte a műveket. Laborcz Ferenc Vonulat című köztéri alkotásával kapcsolatosan a művészettörténész kiemelte annak látnoki képességeket tükröző értékeit, olyan felfogást és látásmódot, mely a hazai szobrászatban, négy évtized elmúltával még csak napjainkban kezd kibontakozni. A figurális valóság (óvónőkkel vonuló óvódások) inspirálta a szobrászi gondolatot, a formák térbeli ritmusának lényeges elemeit kihangsúlyozó erőteljesen kifejező „életritmust” érzékeltető művet.
Ez a szívritmusra, kifejező „életritmusra” emlékeztető térbeni kibontakozása a formáknak, egyik közös jellemzője a kiállított műveknek - mint kifejtette Beke László – függetlenül attól, hogy eltérő egyéni megvalósításokat tükröznek, a konkrét valóság elvonatkoztatási folyamatának vagy éppen elvont tartalmak konkretizálási folyamatainak eredményei. A „kardiogrammákra” emlékeztető térbeni kibontakozása a formáknak, egyaránt érzékelhető Laborcz Ferenc Vonulat című alkotásában, Benedek József Lélekhelyek című mobil térstruktúrájának részeit folytatólagos vonal alakzattal összefűző talapzatának lüktető ritmusában, B. Laborcz Flóra Térdeplő felhők című műveinek felhő alakzataiban, vagy úgyszintén Kelemen Zénó Csapás irány I. című térben, azzal szerves kapcsolatban látványosan kibontakozó művében.
Benedek József mobil térstruktúráját elemezve Beke László felhívta a figyelmet arra, hogy azoknak eszköztárát képező kompozíciós megoldásai, tartalmi vonatkozásait jelentő részeinek jelképei, összhangban vannak a jelenkori, különböző tudományágak kutatásainak eredményeivel, elméleteivel. Így többek közt nyitott rendszerei - a fraktálokhoz hasonlóan - úgy az alakzatok apró részeinek irányában, mint kifelé növekvő egységeket létrehozva, elméletileg végtelenül folytathatóak karakterüket megőrizve. A művészettörténész kiemelte az alkotó elméleti tevékenységének értékeit, a kiállításokhoz kapcsolódó, általa szervezett szimpóziumok jelentőségét, a XVII. kerület művészeti életének minőségi felemelkedést célzó törekvéseinek fontosságát.
Római tanulmány útjának eredményeit tükrözik B. Laborcz Flóra (akivel kapcsolatosan érdemes megemlíteni, hogy a 90-es évek óta minden XVII. kerületi értékes képzőművészeti szerveződésnek egyik fő kezdeményezője) – kiállításon látható Időspirál című sorozatához tartozó legújabb alkotása. Különböző korok képzőművészeti, szobrászati értékeit, illetve saját maga által kreáltakat épít egyéni kompozíciós rendszerekbe a műben. Térdeplő felhők címet viselő alakzataival kapcsolatosan Beke László beszédében kitért, azok mély szakrális tartalmi vonatkozásaira. A kiállításon megtekinthető Kelemen Zenó - ifjabb generációhoz tartozó de már számos díj tulajdonosának - alkotása. A minimál art tömör megfogalmazásán alapuló szemlélettel, egy möbius görbére (szalag) emlékeztető alakzattal, ahhoz szervesen kapcsolódó tértben hajlított paralelogramma kifejező lehetőségeit feldolgozó, árnyaltan megformált részletekkel, plasztikai rafináltsággal kialakított felületekkel, térben látványosan kibontakozó művet láthatunk. Megnyitó beszédében Beke László, kitért a hely szobrászati tevékenység terén megnyilvánuló kisugárzó erejére, Laborcz Ferenc évtizedekkel ezelőtt itt folytatott, illetve a jelenleg itt alkotó művészek szobrászati tevékenységének, eredményeinek és értékeinek köszönhetően. Mint mondta, szívesen látogat ide, vesz részt az itteni rendezvényeken, mert mindenki számára az itt folyó alkotó munka, annak eredményei, a konkrét művek, illetve elméleti munka eredményei feltöltődést eredményeznek.
A megnyitó után sor került a B. L. Terem homlokzati táblájának felavatására.
A kiállítás október 3.-ig tekintető meg.
Budapesti művészeti szervezetek lapja 2011. február
Átlátások – kiállítás és szimpózium a B.L. Teremben
Az Átlátások című képzőművészeti kiállítás tekinthető meg a Budapest XVII. kerületi B.L. Teremben (Rákoshegy, Bél Mátyás u. 41.), az eredetileg meghirdetett időponttól eltérően, március 26.-ig.
A magyar képzőművészet sokoldalú értékeit szemlélteti a kiállítás. Megtekinthetők fénnyel festett művek, kinetikus fény–tér installációk, légies térszobrok. Határokon túli neves képzőművészek, többek közt az erdélyi gyergyószárhegyi valamint a marosvásárhelyi Bolyai alkotótáborok alapító művészeinek, helyi (XVII. kerületi) művészeti társaságok és egyesületeknek, valamint a Nemzetközi Kepes Társaság tagjainak művei. Olyan művészek alkotásai láthatóak, akiknek művészete egy adott földrajzi hely, annak szellemi hagyományaival, a természettel való kapcsolatban bontakozott ki, valamint olyanoké, akik a vizuális látványban a legfrissebb optikai, elektronikai eredményeket konkretizálják. A tárlathoz kapcsolódóan március 21.-én Átlátások címmel szimpózium kerül megrendezésre.
MŰVÉSZETI LÉT XVII.
Budapesti művészeti szervezetek lapja 2010. december
Szimpózium a B.L.Teremben
A Renée Művészeti Társaság és a B.L.Terem a XV. Renée kiállításához kapcsolódva december 9-én 10.30 órai kezdettel Képzőművészeti alkotótevékenység, művészetelmélet és közművelődés háromszögének aktuális kérdései címmel szimpóziumot indít. A szervezők képző- és iparművészek, műtörténészek és művelődés terén dolgozók jelentkezését várják. A résztvevők saját tevékenységükhöz tartozóan, annak szemszögéből kifejtve a témát tartanának előadást a szervezők elképzelése szerint, amit emailon is el lehet küldeni maximum 2-3 oldal terjedelemben. A programban a december a december 7.-ig visszajelentkezők előadásai szerepelnek. Tervek szerint maximum 4-5 előadással kiadvány készül, az előadások szerzői honoráriumban (5000 Ft./oldal, 10-es karakterrel) részesülnek.
A szervezők
MŰVÉSZETI LÉT XVII.
Budapesti művészeti szervezetek lapja 2010. október
Gyergyószárhegyen került megrendezésre 2010. október 11. és 20. között a „Klasszikusok Szárhegyen”’ című alkotótábor. A 36 évvel ezelőtt létrehozott művésztelep alapítói és meghívott alkotóművészek vettek részt a rendezvényen, akik az elmúlt évtizedek során az alkotó táborok résztvevői voltak, műveikkel gazdagítva az telep képzőművészeti gyűjteményét.
MŰVÉSZETI LÉT XVII.
Budapesti művészeti szervezetek lapja 2010. szeptember2010. szeptember 9.-én a B.L. Terem kertjében nyílt meg az V. Szabadtéri szobor című kiállítás olyan művek bemutatásával, melyek a szervezők szerint a műfajban a jelenkori szobrászat legjelentősebb értékei közé tartoznak, megfelelően kialakított környezetben, köz- vagy magán területeken is felállíthatóak, egy adott hely szellemi magját, fókuszát képezhetik.
Közülük Laborcz Ferenc Vonulat című alkotása négy évtizedig állt Szolnok város egyik közterén, ahova visszakerül majd, a megrongálódás utáni fel újítás követően. A kiállítást Dr. Beke László művészettörténész nyitotta meg és elemezte a műveket. Laborcz Ferenc Vonulat című köztéri alkotásával kapcsolatosan a művészettörténész kiemelte annak látnoki képességeket tükröző értékeit, olyan felfogást és látásmódot, mely a hazai szobrászatban, négy évtized elmúltával még csak napjainkban kezd kibontakozni. A figurális valóság (óvónőkkel vonuló óvódások) inspirálta a szobrászi gondolatot, a formák térbeli ritmusának lényeges elemeit kihangsúlyozó erőteljesen kifejező „életritmust” érzékeltető művet.
Ez a szívritmusra, kifejező „életritmusra” emlékeztető térbeni kibontakozása a formáknak, egyik közös jellemzője a kiállított műveknek - mint kifejtette Beke László – függetlenül attól, hogy eltérő egyéni megvalósításokat tükröznek, a konkrét valóság elvonatkoztatási folyamatának vagy éppen elvont tartalmak konkretizálási folyamatainak eredményei. A „kardiogrammákra” emlékeztető térbeni kibontakozása a formáknak, egyaránt érzékelhető Laborcz Ferenc Vonulat című alkotásában, Benedek József Lélekhelyek című mobil térstruktúrájának részeit folytatólagos vonal alakzattal összefűző talapzatának lüktető ritmusában, B. Laborcz Flóra Térdeplő felhők című műveinek felhő alakzataiban, vagy úgyszintén Kelemen Zénó Csapás irány I. című térben, azzal szerves kapcsolatban látványosan kibontakozó művében.
Benedek József mobil térstruktúráját elemezve Beke László felhívta a figyelmet arra, hogy azoknak eszköztárát képező kompozíciós megoldásai, tartalmi vonatkozásait jelentő részeinek jelképei, összhangban vannak a jelenkori, különböző tudományágak kutatásainak eredményeivel, elméleteivel. Így többek közt nyitott rendszerei - a fraktálokhoz hasonlóan - úgy az alakzatok apró részeinek irányában, mint kifelé növekvő egységeket létrehozva, elméletileg végtelenül folytathatóak karakterüket megőrizve. A művészettörténész kiemelte az alkotó elméleti tevékenységének értékeit, a kiállításokhoz kapcsolódó, általa szervezett szimpóziumok jelentőségét, a XVII. kerület művészeti életének minőségi felemelkedést célzó törekvéseinek fontosságát.
Római tanulmány útjának eredményeit tükrözik B. Laborcz Flóra (akivel kapcsolatosan érdemes megemlíteni, hogy a 90-es évek óta minden XVII. kerületi értékes képzőművészeti szerveződésnek egyik fő kezdeményezője) – kiállításon látható Időspirál című sorozatához tartozó legújabb alkotása. Különböző korok képzőművészeti, szobrászati értékeit, illetve saját maga által kreáltakat épít egyéni kompozíciós rendszerekbe a műben. Térdeplő felhők címet viselő alakzataival kapcsolatosan Beke László beszédében kitért, azok mély szakrális tartalmi vonatkozásaira. A kiállításon megtekinthető Kelemen Zenó - ifjabb generációhoz tartozó de már számos díj tulajdonosának - alkotása. A minimál art tömör megfogalmazásán alapuló szemlélettel, egy möbius görbére (szalag) emlékeztető alakzattal, ahhoz szervesen kapcsolódó tértben hajlított paralelogramma kifejező lehetőségeit feldolgozó, árnyaltan megformált részletekkel, plasztikai rafináltsággal kialakított felületekkel, térben látványosan kibontakozó művet láthatunk. Megnyitó beszédében Beke László, kitért a hely szobrászati tevékenység terén megnyilvánuló kisugárzó erejére, Laborcz Ferenc évtizedekkel ezelőtt itt folytatott, illetve a jelenleg itt alkotó művészek szobrászati tevékenységének, eredményeinek és értékeinek köszönhetően. Mint mondta, szívesen látogat ide, vesz részt az itteni rendezvényeken, mert mindenki számára az itt folyó alkotó munka, annak eredményei, a konkrét művek, illetve elméleti munka eredményei feltöltődést eredményeznek.
A megnyitó után sor került a B. L. Terem homlokzati táblájának felavatására.
A kiállítás október 3.-ig tekintető meg.
V. Szabadtéri Szobor kiállítás a B.L.Teremben, 2010. szeptember 9.
2010 szeptember 9-én 17 órakor a B.L.Terem szabadtéri környezetében nyílik az
V. SZABADTÉRI SZOBOR kiállítás.
Bevezetőt mond Fohsz Tivadar Budapest XVII. kerület Önkormányzatának alpolgármestere.
A kiállítást megnyitja Dr. Beke László művészettörténész az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója. A szabadtéri tárlaton megtekinthető Laborcz Ferenc Vonulat című nagyméretű köztéri alkotása, nagyméretű mobil térstruktúrák, a műfaj leglégiesebb megvalósításai, eredeti egyéni stílust képviselő szabadtéri kompozíciók, melyek egyéni motívumalkotó képességekről tesznek tanúbizonyságot, továbbá a 2009 évi szentendrei szobrászbiennále díjazottjának nagyméretű szabadtéri alkotása. A kiállítás október 3-ig tekinthető meg.
VI. Fa Szobor és Szobrászrajz Biennále
Wehner Tíbor megnyitó beszéde 2010. június 25.
VI. Fa Szobor és Szobrászrajz Biennále
Budapest-Rákoshegy, BL Terem
Néhány esztendővel ezelőtt, a 2006-os IV. Fa kisplasztikai tárlat kapcsán állapíthattuk meg, hogy az egykori, a múlt század hetvenes éveiben rendezett nagykőrösi faplasztikai kiállítások után, majd az 1985-től két, majd háromévente bemutatott, napjainkban is megrendezett nagyatádi országos faszobrászati kiállítások mellett az ezredfordulón indult meg a rákoshegyi fa-kisplasztikai tárlatok sorozata, amely elsősorban a fővárosban élő, ezen ősi alapanyaggal dolgozó szobrászok fórumává vált. Aztán a 2008-ban megrendezett V. Fa Kisszobor és Szobrászrajz Biennáléra kialakult a tárlat törzs-kiállító gárdája, amelyről azt az észrevételt fogalmazhattuk meg, hogy kitágítására a nagyatádi metódus alkalmazása tűnhetne optimális megoldásnak, ahol végzős főiskolások és mesteriskolások, vagyis a legfiatalabbak bevonásával hallatlanul izgalmas műegyüttest szerveztek a rendezők a közelmúltban. Mindemellett az Erdős Renée Ház tárlatainak körében különösen érdekesnek ítélhettük azt is, hogy a páratlan években megrendezett kő-kisplasztika-kiállítások tanulságait összevethetjük a páros években rendezett faszobor-seregszemlék szakmai tapasztalataival. Mindezen túlmenően a rákoshegyi biennálék különlegessége, hogy a faszobrok mellett felvonultatja a szobrászrajzokat is, amely műtárgyegyüttessel különös fénytörésbe helyezi a bemutatott kollekciót: a síkba transzponált, de eredendően a majdani téri megvalósítást, az anyagban való realizálást feltételező rajz, illetve a rajzi szemlélettel árnyalt plasztikai problémafelvetés a grafika és a plasztika közötti határterületen elhelyezhető, pontosan nehezen kategorizálható műforma, amely azon túl, hogy rajzi szépségeket is megcsillant, ugyanakkor a plasztikai törekvés milyenségét is reprezentálja. A kiállítássorozat helyszíne aztán megváltozott: a biennálék elhagyták az Erdős Renée Házat, és a tárlatok a Laborcz-Benedek házaspár eme rákoshegyi kertjébe és műtermébe, a BL Terembe költöztek, mígnem ez a kiállítássorozat VI. állomásaként megrendezett legújabb tárlat a korábbi díjazottak műveit felvonultató bemutatóvá alakult.
A legújabb tárlat egyben az utolsó is: a kiállítások szervezői és rendezői ezennel lezárják a sorozatot, és energiáikat új célok megvalósításának szentelik. A szobrász-szakma előtt ismét bezáródott a nyilvánosság egy fóruma, s ez nem az első válság-jelzés, amelynek okait a szűkebb és a tágabb környezetben, a felszíni jelenségekben és valahol a mélyben kutatva egyaránt fel kellene tárnunk.
Még 1976-ban az egyik legjelentősebb magyar szobrász, Ferenczy Béni áttekintette a szobrászati technikákat, és a fafaragáshoz érve részletesen tárgyalta e szoborkészítő eljárást, megjegyezve, hogy a modern korral ellentétben, amikor már nagyon nehéz jó alapanyagot beszerezni, „A régi fafaragók az egészséges, jó minőségű fát törzsén vették meg, és úgy szárították, hogy a fa magvát … egész hosszában, erre alkalmas hatalmas fúrókkal kifúrták belőle.” Majd miután megvolt a megfelelő, a száradásból eredő későbbi repedéseket kiküszöbölő alapanyag, eldöntötték, hogy egy darabból, vagy építve, több részből összeillesztetten készítik el azt az alkotást, amelyet aztán gyakran be is festettek.
„Ma, a tárgyszerű felfogás idején – jegyezte meg Ferenczy Béni – a szobrászok inkább az anyag saját szépségét érvényesítik: igen sokféle, rendkívül szép tropikus eredetű fa kerül az európai piacra, de kisebb munkákban hazai fáink sajátos szépségei is érvényre jutnak.” De a XX. század szobrászatának e kiváló alkotója felhívta a figyelmet arra is, hogy „A szobor esztétikáját maga az anyag nem adhatja meg. A szobrász az anyag struktúrájának engedve, az anyaggal bajlódva, kevés időt szentelhet a forma elvontabb problémáinak.”
Habár egy kiállítássorozat díjazottjainak műveiből válogatott, tíznél alig több alkotó műveit összegyűjtő kiállítási anyag áll előttünk, mégis elmondható, hogy hallatlanul változatos műegyüttes fogadja a BL Teremben látogatókat. A változatosság eredőjeként a fafajták üdítő sokfélesége, a megmunkálási lehetőségek és a megmunkálásmódok, az alkalmazott technikák sokrétűsége mellett a tömegalakítás és a formateremtés sokágúsága, a faszobor, mint művészeti médium által hordozott tartalmak és jelentések, a megtestesítések és kifejezések kimeríthetetlennek tűnő gazdagsága jelölhető meg. Az alaphangot Laborcz Ferenc monumentális idolja teremti meg, amely mellett hagyományos és formabontó kisplasztikák, domborművek, függesztett plasztikák, objektek, a megszokott befogadói-szemlélői nézőponthoz emelt és attól elrugaszkodó, körüljárható szobortárgyak jelennek meg. A művek túlnyomórészt öntörvényűen teremtik meg szokatlan téri helyzetüket és ezzel összehangolt különös formarendjüket, rendhagyó – illetve igencsak rendjén való – mű-valóságukat. A díjazottak faszobrászati kiállítása pontos látleletet ad a szobrászati tárgyalkotás jelenkori, meglehetősen szövevényes jelenségvilágáról: a valós tárgyszerűség metódusát alkalmazó és tisztelő, a művészi gondolatot (koncepciót) még mindig valamifajta természetes anyagiságban realizáló, végső soron az újító szellemiség ellenére a hagyományokhoz szervesen kapcsolódó, de rendkívül izgalmas, ismeretlen terrénumokat és közegeket is feltáró szobrászati törekvésekről.
Ez a 2010-es, a korábbi kiállítások díjazottjainak törekvéseit reprezentáló – tehát a magyar szobrászok középgenerációjának és idősebb nemzedéke alkotóinak, és a közelmúltban elhunyt Csóti Gábor műveit felölelő – rákoshegyi szoboregyüttes ismételten bizonyítja a fa-anyag megmunkálhatóságának, plasztikai alakíthatóságának hallatlan gazdagságát, sokrétűségét: a tömegformálás, a formaképzés megannyi, egymástól eltérő útját, szerteágazó lehetőségét fedezhetjük fel a kiállításon. A tömbszerű, az áttört, az organikus jellegű, a konstruktív szellemiségű, a geometrikus formarendbe foglalt, az épített, a szerkezetté alakított művek és az objektek, a talált tárgyak, a tárgykollázsok alkotásainak körében míves, finom kidolgozású, és nyers, rusztikus, a durva megmunkálás nyomait hordozó kompozíciók váltják egymást, és a fa egyneműségét vagy változatosságát hangsúlyozó, a fa anyag-szépségét kiemelő munkák mellett megjelennek a festett, az atmoszferikus sugárzást elsősorban a színekkel, a színvilággal kibontakoztató művek is. És amiként az eszközök és a technikák, a művészi kifejezések, és a kifejezést szolgáló stilisztikai jellemzők is sokágúak: a tradicionális plasztikák, a modernista konstrukciók és szoborkollázsok körében megjelenítő, jelszerű, szimbolikus nyelvezetű, asszociatív, konceptuális jellegű műveket egyként regisztrálhatunk.
Vagyis ismét egy fontos és szép műveket felsorakoztató kiállítást nyithatunk meg a rákoshegyi kiállítássorozat lezárásaként, pontot téve egy ezredfordulón indult, alig egy évtizedes folyamat végére.
Nem az első rákoshegyi faszobrászati kiállítást nyitom meg, és a nyitó-szöveg bejezéseként mindig a fában lakozó szúra hivatkoztam, aki ezekben a szobrokban jól, nagyon jól érezhette magát. Nos, most tehát nemcsak a Rákoshegyen nyilvánosságot kapott szobrok, hanem a szúk további sorsa is bizonytalanná vált. Remélni szeretnénk, hogy lesz, aki ezt a művészeti és szú-történetet mégiscsak folytatni fogja.
Még 1976-ban az egyik legjelentősebb magyar szobrász, Ferenczy Béni áttekintette a szobrászati technikákat, és a fafaragáshoz érve részletesen tárgyalta e szoborkészítő eljárást, megjegyezve, hogy a modern korral ellentétben, amikor már nagyon nehéz jó alapanyagot beszerezni, „A régi fafaragók az egészséges, jó minőségű fát törzsén vették meg, és úgy szárították, hogy a fa magvát … egész hosszában, erre alkalmas hatalmas fúrókkal kifúrták belőle.” Majd miután megvolt a megfelelő, a száradásból eredő későbbi repedéseket kiküszöbölő alapanyag, eldöntötték, hogy egy darabból, vagy építve, több részből összeillesztetten készítik el azt az alkotást, amelyet aztán gyakran be is festettek.
„Ma, a tárgyszerű felfogás idején – jegyezte meg Ferenczy Béni – a szobrászok inkább az anyag saját szépségét érvényesítik: igen sokféle, rendkívül szép tropikus eredetű fa kerül az európai piacra, de kisebb munkákban hazai fáink sajátos szépségei is érvényre jutnak.” De a XX. század szobrászatának e kiváló alkotója felhívta a figyelmet arra is, hogy „A szobor esztétikáját maga az anyag nem adhatja meg. A szobrász az anyag struktúrájának engedve, az anyaggal bajlódva, kevés időt szentelhet a forma elvontabb problémáinak.”
Habár egy kiállítássorozat díjazottjainak műveiből válogatott, tíznél alig több alkotó műveit összegyűjtő kiállítási anyag áll előttünk, mégis elmondható, hogy hallatlanul változatos műegyüttes fogadja a BL Teremben látogatókat. A változatosság eredőjeként a fafajták üdítő sokfélesége, a megmunkálási lehetőségek és a megmunkálásmódok, az alkalmazott technikák sokrétűsége mellett a tömegalakítás és a formateremtés sokágúsága, a faszobor, mint művészeti médium által hordozott tartalmak és jelentések, a megtestesítések és kifejezések kimeríthetetlennek tűnő gazdagsága jelölhető meg. Az alaphangot Laborcz Ferenc monumentális idolja teremti meg, amely mellett hagyományos és formabontó kisplasztikák, domborművek, függesztett plasztikák, objektek, a megszokott befogadói-szemlélői nézőponthoz emelt és attól elrugaszkodó, körüljárható szobortárgyak jelennek meg. A művek túlnyomórészt öntörvényűen teremtik meg szokatlan téri helyzetüket és ezzel összehangolt különös formarendjüket, rendhagyó – illetve igencsak rendjén való – mű-valóságukat. A díjazottak faszobrászati kiállítása pontos látleletet ad a szobrászati tárgyalkotás jelenkori, meglehetősen szövevényes jelenségvilágáról: a valós tárgyszerűség metódusát alkalmazó és tisztelő, a művészi gondolatot (koncepciót) még mindig valamifajta természetes anyagiságban realizáló, végső soron az újító szellemiség ellenére a hagyományokhoz szervesen kapcsolódó, de rendkívül izgalmas, ismeretlen terrénumokat és közegeket is feltáró szobrászati törekvésekről.
Ez a 2010-es, a korábbi kiállítások díjazottjainak törekvéseit reprezentáló – tehát a magyar szobrászok középgenerációjának és idősebb nemzedéke alkotóinak, és a közelmúltban elhunyt Csóti Gábor műveit felölelő – rákoshegyi szoboregyüttes ismételten bizonyítja a fa-anyag megmunkálhatóságának, plasztikai alakíthatóságának hallatlan gazdagságát, sokrétűségét: a tömegformálás, a formaképzés megannyi, egymástól eltérő útját, szerteágazó lehetőségét fedezhetjük fel a kiállításon. A tömbszerű, az áttört, az organikus jellegű, a konstruktív szellemiségű, a geometrikus formarendbe foglalt, az épített, a szerkezetté alakított művek és az objektek, a talált tárgyak, a tárgykollázsok alkotásainak körében míves, finom kidolgozású, és nyers, rusztikus, a durva megmunkálás nyomait hordozó kompozíciók váltják egymást, és a fa egyneműségét vagy változatosságát hangsúlyozó, a fa anyag-szépségét kiemelő munkák mellett megjelennek a festett, az atmoszferikus sugárzást elsősorban a színekkel, a színvilággal kibontakoztató művek is. És amiként az eszközök és a technikák, a művészi kifejezések, és a kifejezést szolgáló stilisztikai jellemzők is sokágúak: a tradicionális plasztikák, a modernista konstrukciók és szoborkollázsok körében megjelenítő, jelszerű, szimbolikus nyelvezetű, asszociatív, konceptuális jellegű műveket egyként regisztrálhatunk.
Vagyis ismét egy fontos és szép műveket felsorakoztató kiállítást nyithatunk meg a rákoshegyi kiállítássorozat lezárásaként, pontot téve egy ezredfordulón indult, alig egy évtizedes folyamat végére.
Nem az első rákoshegyi faszobrászati kiállítást nyitom meg, és a nyitó-szöveg bejezéseként mindig a fában lakozó szúra hivatkoztam, aki ezekben a szobrokban jól, nagyon jól érezhette magát. Nos, most tehát nemcsak a Rákoshegyen nyilvánosságot kapott szobrok, hanem a szúk további sorsa is bizonytalanná vált. Remélni szeretnénk, hogy lesz, aki ezt a művészeti és szú-történetet mégiscsak folytatni fogja.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)